A regény egyébként nem azé.

Minden, ami érdekel, amit szeretek, ami én vagyok. Van pár közösségi oldal, ami taszított, s ez is ilyen volt, aztán egyszer hallottam, hogy valamelyik író elkezdte rajta publikálni a sztoriját és regisztráltam. Egyből unszimpatikussá vált az egész, sok időre el is felejtettem, aztán valahogy. talán HamletMachine miatt kerültem rá vissza. Ott kezdtem el szidni agyba-főbe a Szívből, színből igazán. Főleg, amikor egyre több árulással csapja képen.

Kalandjaim a ketrecen innen és túlról. Frei Tamást régebben nagyra tartottam. Azért, mert láttam, mennyit dolgozott a kávézóival, mi energiát tett a munkájába. Aztán elolvastam a következő cikkét. A facebookos oldaláról másoltam a cikket, innen. Hiszen már maga a kifejezés is beszédes. Mi magyarok is használjuk a Balkánt, mint régió-me.

Annyi mindent újra kellene olvasni. Mi értelme blogot írni? De most itthon vagyok, kicsit talán unatkozok, Szilveszter napja van, a sportévet már kiértékeltem több aspektusból, elfogott valami furcsa vágy, hogy a saját évemet is értékeljem. Sosem kedveltem igazán a nagy fogadkozósdit.

Ahol tündérek tanyáznak a türkiz ragyogásban. Coldplay - Every teardrop is a waterfall. Pestem, Pestem, mondd meg nékem.